Miért szeretjük?
A Corylus avellana 'Bollwilleri csoda' nagytermésű, bő termést hozó, korán termőre forduló fajta. Fehérjékben, olajokban gazdag, nyersen, vagy főve fogyaszthatjuk. Nagyméretű, kerekded alakú termései igen ízletesek, mandulára emlékeztető ízűek, szeptemberben érnek. Magját a mókusok, a kisemlősök, és a nagyobb madarak, például a harkályok és a szajkók nagyon szeretik. Gyógynövényként a levelét, a barkáit és a kérgét használták régen. Fája vékony, nem nevel vastag törzset, de szép rajzolatú, ezért kisebb dísztárgyakat készítenek belőle. A tavasz első felében februárban hozza barkavirágzatát, melyek a hajtásokról csüngenek, a hím és nőivarú virágok nem egyszerre nyílnak.
Mire ügyeljünk?
Metszésére (melyet a virágzást követő időszakban kell végezni) figyeljünk, ha elmarad, túlságosan besűrüsödik a mogyoróbokor ágrendszere. Önmeddő, azaz saját magát nem képes megtermékenyíteni, így ideális három fajta mogyoróbokor ültetése a biztos terméskötődéshez. Az étkezési mogyoró ideális talaja jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban és tápanyagban gazdag, középkötött. A szélsőségesen száraz vagy erősen kötött talajokon nem fejlődik megfelelően. Nagy fényigényű növény, ezért árnyékolását kerülni kell. A fényhiány meggyengíti a fát, kevesebb termést hoz, és a levelei is sárgulhatnak. Az étkezési mogyoró nagy vízigényű növény, emiatt rendszeres öntözést igényel. Sekélyen gyökerezik, és mivel nagy a fényigénye is, talaja hajlamosabb a kiszáradásra.